Ma voltam az első kontrollomon. Igen csak vegyes érzelmekkel teli volt ez a látogatás a kórházban, az biztos. Egyrészt megnyugtató, mert a gyors eredmények szerint nagyon jól állok fehérvérsejt-ügyileg, 8000-es a fehérvérsejtszámom, ami teljesen normális. Úgy tűnik jót tett nekem ez az otthoni levegő :) Sajnos a szteroid, nem marad még el. Mikor meg kellett mutatni a karom, meg a hátam a Doktor Úrnak, hogy mennyire piros, mennyire látszik rajta még a GVHD, magam is meglepődtem annyira látszott, piros volt. Nem nagyon értem a dolgot, aztán hazajöttem azóta se volt még feleannyira se látszódott rajta, de ott, akkor rihtig csúnyán nézett ki. Úgy tűnik ez igen csak hullámzik, sőt azt vettem észre, ha kicsit megterheltem magam (álldogáltam, mászkáltam), előjön és kipiroslik. És hát természetesen vizsgálat előtt álltam. Szóval a biztonság kedvéért még marad a szteroid, nehogy elharapódzon, ezt a kicsit könnyű kordában tartani.Várunk, így a gyógyszereimben se történt változás. Hétfőn majd telefonálnom kell, hogy áll a GVHD-m, jövőhét szerdán pedig a Főorvos Urat látogatom meg.
Ez volt a látogatás vidámabb része. Ami elszomorító az azonban az, hogy nincs rendesen megoldva a csontvelő-transzplantált betegek ambuláns ellátása. Bementem az épületbe és azt hittem rosszul leszek: tömve volt. Nagyon sokan voltak, nemcsak az, hogy nem lehetett normálisan leülni, de még vegyítve is volt a társoság, nem csak transzplantált, hanem mindenféle ambuláns beteggel, akik ki tudja milyen betegséggel voltak ott. Természetesen volt rajtam kesztyű meg maszk is, dehát a fertőzésveszélynek így is adtam rendesen. Mikor az embert elengedik az osztályról kap egy tájékoztatót amin szépen le van írva, milyen életvitelt folytasson otthon. Ki van emelve, hogy első időben ne nagyon fogadjunk látogatót, ha mégis akkor maximum kettőt, őket is a lakás legnagyobb helyiségébe és ne hosszú ideig. Nah hát ennek függvényében elég sokkoló volt bemenni és várni. Volt egy gyors vérvétel a walkmanomból (kanül :) ), az tényleg elég gyorsan ment, de aztán meg kellett várni még a Dokim. Viszonylag hamar jött, de azért a para rajtam volt, hogy össze ne szedjek már vmit pont egy kontrollon. Persze mikor meglátott azonnal húzott félre egy vizsgálóba, hogy megnézhessen, meg ne legyek már ennyi ember között. Jövőhét szerdára kaptam konkrét időpontot, és szerencsére dél körülre úgyhogy remélem akkor azért tizedennyien lesznek, és nem kell majd várni.
Ami érdekességet megtudtam, hogy meg fog változni a vércsoportom. Ugyanis a donorom A pozitív volt én viszont 0 negatív vagyok. Vicces lesz, első ránézésre úgy fog kinézni a vérem alapján, mintha nem is családtag lennék :D Persze ez csak a vérem, igazából semmi nem fog e miatt megváltozni, csak meg kell jegyezni. Érdekesebb a helyzet, ha az embernek ellenkező nemü a donora, mert akkor "nemet is vált". Ilyenkor egy dopping teszt igencsak pozitív lesz :D De nekem férfi donorom volt, így ilyen nem lesz. Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy vmilyen versenyre dopping tesztet kéne csinálnom. De erről jut eszembe, hogy megfigyeltem, hogy mióta itthon vagyok, azóta se köhögök reggelenként. Ez annó rendszeres volt, elég csúnyán köhögtem minden reggel. Ez a transzplant után elmaradt, de akkor ráfogtam arra, hogy azon a kis helyen olyan keveset mozgok, meg tiszta a levegő, meg mittudom én, biztos azért. De mostmár így itthon jövök-megyek néha annyit mint régebben, de semmi. Ennek bizony nagyon örülök, igyekszem is majd ezt a javulást folytatni, meg edzeni is a tüdőm, hátha!
