Bizony-bizony, immáron a negyedik emeleti gyerekcsontvelő lakója vagyok! Tegnap délelőtt tudtam meg a jó hírt, de csak estefele volt költözés. Addig is tegnap voltam lenn szemészeten. Úgy néz ki, és úgy is érzem, hogyha lassan is, de biztosan javul a helyzet. Szépen tisztul és már nem annyira homályos. Ma reggelre is javult a dolog.
Mondták, hogy délelőtt most már tényleg beültetik a portom (igen, ismét lett walkman-em). Tegnapelőtt megküzdöttek vele, de nem sikerült, össze voltak esve a vénáim. Így tegnap jöttek az intenzívről és sikerült, ha nem is a legjobb szögből, de beültetni az új centrális kanülöm. Ha pontosan tudom mikor jönnek, többet iszom, de így is 8-tól döntöttem magamba a folyadékot a vízhajtó mellé, ami elég fárasztó, és csak 2 körül csinálták meg. Így rendesen kimerültem és még egy költözés is előttem volt, ahol szerencsére csak annyi dolgom volt, hogy áttoltak. De az éjszakám is nyugodtabban telt és talán nem is voltam annyiszor wc-n. Ha lassan is, de talán szépen elkezdődik a javulás.
A lényeg, hogy hétvégére most jól alakultak a dolgok. Mióta tudom, hogy ideköltözöm, kiült egy mosoly és megnyugvás az arcomra, amit azóta se tudtam, és nem is akarok letörölni. Roppant hálás vagyok Főorvos Úrnak, hogy ismét élvezhetem az osztály vendégszeretetét! Megnyugtató a tudat, hogy nem kell figyelnem mikor és melyik infúzió folyt le, és biztos, gondos kezek között vagyok.
