Jó volt a hétvégét már itthon tölteni. Sőt már az első kontrollon is túl vagyok. Nem mondom, hogy nem volt küzdelmes ez a pár nap, de jó itt. Pénteken rettenetesen elfáradtam mire hazaértünk. Mire bepakoltam azt a sok cuccot ami összegyűlt az egy hónap alatt, plusz még hazafurikáztunk, a kórházi élethez képest elég mozgalmas volt. Otthon pedig jött az első meglepetés: mi emeletes házba lakunk, és marha magasak a lépcsőfokok. Első próbálkozás után nagyon kétségbeestem, hogy ez egyedül nem is fog ez menni, mi lesz itt. Aztán rájöttem a technikára, és már megy egyedül is. Nagyon nyugdíjasan és lassan, de fel is le is tudom magam egyedül küzdeni az emeletre, persze kétszer is meggondolom, hogy mikor. :) Szombat hajnalban is fájtak a lábamban a csontjaim, de szépen elmúlt és utána viszonylag aktívan telt a napom. Sokat gépeztem, és persze tornáztam is, hogy mozgassam az elgyengült izmaim. Másnap hajnalban azonban ez rettentő durvára fordult. Olyannyira, hogy miután 6 fele kimentem wc-re, alig bírtam visszatotyogni a szobámba, és eldőlni az ágyban. Úgy fájt mind a két lábam, hogy nem hogy felállni nem tudtam újra, de egész testemben remegtem, és bevallom férfiasan potyogtak a könnyeim. Mintha láncfűrésszel próbálták volna szép lassan levágni mindkettőt. Próbáltam vmi adrenalin félét termelni, mert tudtam, hogy erre semmilyen fájdalomcsillapító nem jó, a kórházban se használt már a legdurvább intravénás cucc sem, úgyhogy bíztam benne elmúlik. Hát nem. Az lett a vége, hogy két óra szenvedés után ágyba kaptam a reggelit, majd villámgyorsan bevettem a gyógyszereim, hogy megszűnjön a feltételezhetően szteroid okozta mellékhatás. Így is lett szerencsére, a kaja és a gyógyszer megtette a hatását, utána aludtam még egy másfél órát és frissen ébredtem. Így már könnyebben ment a napom. A vízháztartásom még fel van borulva, de talán javulgat, most már, hogy nem kapok infúziót. De néha kicsit meghajtom a dolgokat, csak olyankor meg attól félek, hogy kiszáradok, így nehéz eltalálni. Aztán estére a kedvemet a szteroid megint elég csúnyán leejtette. Plusz még azon is aggódtam, hogy hogy lesz ez a mai (hétfő reggeli) kontroll, hogyha én hajnalban megint ilyen lábfájásra ébredek, és két óra szenvedés után megint csak az ágyban tudok megreggelizni. Hát tényleg így lett, de szerencsére nem kellett korán menni, így volt időm összeszedni magam, de nem volt túl kellemes. A kontrollon minden rendben ment, a vérképem jó, ezen kívül arra jutottunk Doktor Nővel, hogyha így nem bírom a szteroid adagolást, akkor felezzem meg, így nem lesz ilyen gyors kiürülés, és talán megszűnik ez a reggeli epizód. Mivel ma reggel bevettem már az egész adagot, így holnap ezt megint "el kell játszani", de utána remélem ez is helyreáll. A vizeket meg hajtsam, ha szükséges, ilyen adag szteroid mellett ez még előfordul. Pénteken kell legközelebb menni, addigra bízom benne a mellékhatások is csökkennek, így a gyógyszeremből is el lehet venni. Én spec az immungyengítő szintemet egy kicsit magasnak érzem, abból következtetve, hogy érzem a veséim és a kezem is jobban remeg a megszokottnál, de ha tényleg így van, akkor úgyis rám telefonálnak a kórházból, látva az eredményeket. A mai fárasztó út után, és egy finom ebéd, után egy jót aludtam, de amilyen nyomott egy idő van, még így se pihentem ki magam teljesen.
Továbbra is türelem, torna, pihi, és magam értelmes lekötése.
A fotón pedig a gyönyörű, tiszta japa-zsákom.
