Elkezdődött az igazi kiképzés. Ma már három különféle kemó csöpög belém. Már hajnalban elkezdték dönteni belém, úgyhogy úgy ébredtem, hogy rettentően fáj a fejem. Már megint ez az átkozott fejfájás. Kaptam egy kis algopirint, így hamar elmúlt. Ez a rengeteg infúzió meg tabletta tényleg kimerít, egész nap pihentem meg aludtam. Ígyis rettentően fáradt vagyok, épp mint aki nagyon másnapos, csak az előzőnapi szórakozás maradt ki.
Naponta egyszer jön be csak egy nővérke, hogy felmosson és lehúzza az ágyamat, egyébként mindent (kaját piát, kézmosót) csak beadnak az ajtón. Az infúzió is úgy van megoldva, hogy a cső vége kivezet, így észre se szoktam venni, mikor felkötnek vmi új infúziót. Vérnyomásmérő meg a pulsoximéter dettó kilóg, a műszerek kinn maradnak. A fürdés meg egyszerű cicamosdás papírtörlőkkel, mert ugye folyóvíz nem lehet a boxban a gombák és egyéb mókák miatt.
Kezdem már unni a kajáimat, pedig még végig se próbáltam mindent, de a sterilizáló nagyon ugyanolyan ízűre csinál mindent, nem túl kellmes. Biztos a kemó mellékhatása is beszél belőlem, de ma nem nagyon kívántam semmit, inkább csak ettem, mert muszáj. Rossz ez az émejgés, az se enyhít rajta, ha eszik az ember, de az se, ha nem.
