Épphogy sikerült kikecmeregnem a megfázás-szerűségből, már bele is csúsztam még egybe. Pedig az előző is jól elhúzódott. Az antibiotikum-kúrámat is meg kellett hosszabbítani, több mint kétszeresére. Inhaláltam ilyen köptetővel is naponta többször, de nagyon nehezen múlt. És most úgy tűnik, ki se hevertem rendesen, mert újra belecsúsztam. Így ismét antibigyó, meg lázcsillapítók, mert hát a lázat se tudtam elkerülni. Voltam doktornál is, meg kontrollon is, így nagy felügyelet alatt vagyok.
Azt pedig az előző postban nem említettem, hogy a múltkor már elkezdett fájni a lábam, főleg a csípőm. Húzom is a lábam rendesen, bár eléggé hullámzik, hol jobban fáj, hol kevésbé. Ezt is megmutattam Főorvos úrnak, el is zavart röntgenre meg MRI-re. A röntgenen nem látszott semmi, az MRI-re pedig várni kellett még jó darabig mire bekerültem, meg még az eredmény is meglett. Mikor beleolvastam már nem volt túl kecsegtető, hisz kétoldalas kopást írtak le, és vmi folyadékot, mindezt a jobb oldalon, amelyik fájt, ott kifejezettebben. Főorvos úrtól megtudtam, hogy ez tényleg semmi jót nem jelent. Elkoptak a csípő forgóim, a jobb oldalon eléggé, és a kopás miatt nem forog úgy ahogy kellene, ezért fáj. És, hogy ez azt is jelentheti, hogy majd szükségem lehet csípőprotézisre. Azazhogy fémmel meg egy műanyag forgóval helyettesítenék ezt a berendezést. Igencsak sokkolt a dolog, hisz nem vagyok egy vénség, főleg nem sportoltam szét magam, nincs túlsúlyom, így nem nagyon tartozom a rizikófaktorba. Persze ez csak távlati, és közel sem biztos, de így se jó, hogy sántikálok, meg fáj...
Közbe az egyetemre is visszamentem. Most ért véget az első hét, hát rendesen elfáradtam, de végre újra teszem a dolgom, és az úgy elképzelt helyemen vagyok, ha nem is élvezem nagyon. Így ez a lábfájás dolog elég rosszkor jött, hát még a megfázás. Főleg, hogy lágymányosi campuson elég sokat kell sétálni, a kocsit meg kicsit jobban hanyagolom, mert végre ismét van bérletem. Úgyse vmi nagy élmény most már oda se kocsival menni, és nem is a dugó miatt, hanem mert megszüntették a hallgatóknak az egyetem parkolójába való behajtást. Így partizán módjára kell a környéken helyek után vadászni. Hiába a roki kártya, így se nagyon kapkodják el a dolgot...
Azt pedig az előző postban nem említettem, hogy a múltkor már elkezdett fájni a lábam, főleg a csípőm. Húzom is a lábam rendesen, bár eléggé hullámzik, hol jobban fáj, hol kevésbé. Ezt is megmutattam Főorvos úrnak, el is zavart röntgenre meg MRI-re. A röntgenen nem látszott semmi, az MRI-re pedig várni kellett még jó darabig mire bekerültem, meg még az eredmény is meglett. Mikor beleolvastam már nem volt túl kecsegtető, hisz kétoldalas kopást írtak le, és vmi folyadékot, mindezt a jobb oldalon, amelyik fájt, ott kifejezettebben. Főorvos úrtól megtudtam, hogy ez tényleg semmi jót nem jelent. Elkoptak a csípő forgóim, a jobb oldalon eléggé, és a kopás miatt nem forog úgy ahogy kellene, ezért fáj. És, hogy ez azt is jelentheti, hogy majd szükségem lehet csípőprotézisre. Azazhogy fémmel meg egy műanyag forgóval helyettesítenék ezt a berendezést. Igencsak sokkolt a dolog, hisz nem vagyok egy vénség, főleg nem sportoltam szét magam, nincs túlsúlyom, így nem nagyon tartozom a rizikófaktorba. Persze ez csak távlati, és közel sem biztos, de így se jó, hogy sántikálok, meg fáj...
Közbe az egyetemre is visszamentem. Most ért véget az első hét, hát rendesen elfáradtam, de végre újra teszem a dolgom, és az úgy elképzelt helyemen vagyok, ha nem is élvezem nagyon. Így ez a lábfájás dolog elég rosszkor jött, hát még a megfázás. Főleg, hogy lágymányosi campuson elég sokat kell sétálni, a kocsit meg kicsit jobban hanyagolom, mert végre ismét van bérletem. Úgyse vmi nagy élmény most már oda se kocsival menni, és nem is a dugó miatt, hanem mert megszüntették a hallgatóknak az egyetem parkolójába való behajtást. Így partizán módjára kell a környéken helyek után vadászni. Hiába a roki kártya, így se nagyon kapkodják el a dolgot...