2009. 05. 05-én kilenc óra körül megkaptam végre a csontvelőmet. Előző nap még kaptam egy kis előkezelést, nah és a tablettáim számát se tudom már.  Közvetlenül előtte teljesen spontán volt egy kis lázam, senki sem tudja miért, de nem is nagyon volt fontos, kaptam egy lázcsilapítót és ment a móka. Maga a transzplantáció könnyen gyorsan ment, tényleg csak egy sárgás színű kicsit sűrű infúzió volt. A legnagyobb különbség csak annyi volt, hogy volt itt orvos, rajtam volt a vérnyomás és pulsoximéter is, és a nővér is gyakran érdeklődött, hogy létem felől. Érdekes volt, hogy miután megkaptam éreztem egy furcsa ízt, ami nagyon ismerős volt, de fogalmam sincs honnan, hisz még nem kaptam ilyesmit. Aztán késő lett és elaludtam.

Mára pedig egy nagyon jót aludtam, és reggelimnek is meglepően jó íze volt, és jól is esett, úgyhogy jó a kedvem így 1 naposan. A kemóval már ugye leálltak, de azért továbbra is kapom a mindenféle védő, és megtapadást segítő gyógyszereket. Ezen kívül ma még egy adag trombocitát is kaptam, ez is a megtapadást segíti elő. Itt is jobban kell figyelni mint egy rendes infúziónál, hisz ez is vérkészítmény, de nem volt semmi gont. Ezt majd pár naponta kapom.

Jó érzés, hogy mostmár nem rombolják a szervezetemet, hanem megkaptam a sejteket és most szépen újra tud épülni az immunrendszerem. Nem egy gyors folyamat, úgyhogy majd türelmesnek kell lennem, de pozitív gondolatokkal próbálom elősegíteni a dolgot. Úgy érzem sok minden fejben dől el, így ez is, ezért ahogy csak lehet rásegítek mentálisan. A donorom is többször eszembe jutott a napokban, és vhogy ez úton is szeretném kifejezni Neki köszönetemet és hálámat, és hogy időt és energiát szakított rám, egy vadidegen, gyógyulásának segítésében. Komoly és nemes dolog ez, én azt gondolom.