Tegnap délután éreztem, hogy meleg és furcsán bizsereg az ujjbegyem. Este pedig szólt az éjszakás nővér, hogy milyen piros az arcom, mutassam a karom, hasam, hátam, talpam. Hát a karom kicsit kipirult, ujjbegyeim is pirosak voltak, és a hátamon is volt egy-két piros pötty. Reggel aztán megvizsgált a doktor úr, vett szövetmintát is a nyakamból, egy foltból, és hát kiderült, jó volt az esti feltételezés GVH (Graft Versus Host) betegség, magyarul kilökődés. Elég enyhének tűnik, és én magam úgy látom, most estére javult. Hogy tutira az volt-e azt még nem tudom, de elég valószínű. Főleg, hogy kaptam szteroidot, amit majd most 10 napig kapom, aztán szépen fokozatosan, ahogy kell, leszoktatnak róla. Igen sajnos a szteroid (már írtam is róla első postomban) egy ilyen szemét szer, nem lehet csak úgy abbahagyni, le kell szoktatni róla az embert. Nagyon nem szeretem, sok szenvedést okozott nekem annó, meg is fogadtam, hogy soha többet, most mégis muszáj, a kilökődés ellen ez az orvosság. Ez most mind rémisztően hangzik, de mint a nővérektől megtudtam ez nem kizárólag rossz és negatív. Ugyanis, hogy GVH-m van az azt jelenti, hogy már egy elég jó szintre eljutott a megtapadás. És hát ez nem ritka dolog, sokan átesnek rajta a csontvelő-átultetés után, jobb most még, hogy itt vagyok, és nem kell miatta visszarohanni. E miatt meglehet, hogy kicsit eltolódik a félsterillé vállásom, és az itt tartózkodásom. Nem örülök a ezeknek, de látom a pozitív oldalát, úgyhogy próbálom tovább erősíteni magamban a gondolatot, hogy jó úton haladok.