A sejtszámom ma egy kicsit csökkent, ami nem jelent semmi bajt, elő szokott fordulni, ilyenkor ez még teljesen normális. De az Orvosom úgy döntött, hogy most kapok egy kis adag szert ami lök egyet a sejtek szaporodásán. Így várhatóan holnapra megugrik a számuk, és megint kicsit fals lesz az érték, amit a reggeli vérvétel fog mutatni, de ezek után mostmár tényleg kiderül, sikeres volt-e a megtapadás. A többi számom eléggé rendben van, ami nagyon bíztató, csak most megsürgetjük egy kicsit a dolgot. Ki lehetne várni, hogy magától jöjjenek, még lenne idejük, csak a tüdőm miatt is én több antibiotikumot is kapok, amik károsíthatják hosszú távon a vesémet, de ha már jó a sejtszámom el lehet belőle hagyni. Tehát e mögött döntés mögött leginkább az áll, hogy ne károsítsák azt aminek semmi baja. Nah meg ez valószínüleg nekem is könnyebbség lesz, hisz az elegendő sejtszám azt is jelenti, hogy félsteril lehetek, végre szintet léphetek :) A gyógyszer mellékhatásaként felléphet, egy kis csontvájdalom. A szteroid elhagyása miatt, amit holnap már egyáltalán nem kapok (jipppí), amúgyis kicsit gyengébb vagyok, de még plusz ez a gyógyszer, úgyhogy most elég levert vagyok.
Ma az is elhangzott, hogy nagyon úgy néz ki, hogy amit GVH-nak véltünk az nem az volt, bár nagoyn hasonlított rá. Jellemzően a karon, egybefüggő vagy foltos pirosság, nyak körüli pirosság, végtagok kipirulása. Ezeket kell figyelni, ez ugyanúgy bármikor előjöhet. Igyekszem ezt megúszni, mert az újabb szteroidot vonna maga után, márpedig azt nem akarom. Szerencsére mostanra vége, jön is ki belőlem az a sok folyadék amit a szteroid megfogott. De az étvágyam még mindig megvan, ami továbbra is nagyon pozitív.
Ma volt itt a tv is forgatni, az új műszereket mutatta be az osztály, úgyhogy fel is kellett venni az összes kütyüt. Sajnos az én boxomba is bekameráztak, mindenféle kérdés nélkül, amit roppant felháborítónak tartok, de nem szóltam egy szót se. Remélhetőleg nem leszek benne sehol vágóképnek. Én nagyon szeretek fotózni, de nem nagyon szoktam idegeneket. Pont e miatt a kényes ok miatt, hogy nem lehet tudni mennyire örül ő ennek. Nah és úgy gondolom, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyen, mint egy kórház, egy kérdést illett volna. A lényeg, hogy én mindenképp tanultam a dologból, és bár eddig is odafigyeltem erre, ez a szitu ezentúl eszembe fog tudni jutni.
A Primer Immunhiányos Betegek Egyesületének ma volt egy konferenciája, és bár lelkes tag vagyok, és a szomszédos épületbe volt, itt a kórházba, mégse mehettem. Sajnálom, hogy el kellett mulasztanom, de úgy hallottam, hogy jól sikerült, és az előadások anyaga nemsokára kikerül a honlapunkra a http://pibe.hu -ra.
