Már egy hete kapom a steroidot. Ma volt az első nap, hogy kevesebbet kaptam, végre csökkentették az adagot. Ezt már nagyon vártam, mert az utóbbi napokban nagyon levert voltam. Pont úgy éreztem magam mint akit jól megvertek. És e mellé még a kedvem is teljesen elromlott, mindez egy nyomorult gyógyszer mellékhatásaként... kemény. De most végre csökkentik, így már látszik a vége. A kétnaponta egyszer intravénásan járó antibiotikumot is és a steroidot is szájon át fogom kapni ezentúl. Így ismét megvannak a feltételei annak, hogy hazasétáljak. A ház is felkészült a fogadásomra, így semmi akadálya, hogy végre tényleg hazamehessek. Úgy néz ki, szerda környékén ejtjük meg, de pontosabbat még mindig nem tudok. De ez már közel van és ez nagyon jó!

Sétálgatok azóta is, de amilyen nagy szám volt mikor először kiléptem és elém tárult a döbbenetesen nagy (5x akkora) szoba képe, most már ez is épp ugyanolyan megszokott lett, hogy a folyosón sétálgatok. Jól bírom. Ami külön öröm, hogy az izmaim fáradnak el, a tüdőm nem. Bár ez még nagyon kis megterhelés, de reméljük ez a tendencia fog folytatódni.

Sokszor nehéz már lekötni magam, de az internettel azért még mindig le lehet. Rengeteg új dolgot fedeztem fel, sőt tanultam is, és a fotóblogomon is dolgoztam. Immáron a fotóblogomon is van RSS: http://kookusz.uw.hu/kepek/index.php . Fotóztam is ám, de sikerült máris lemeríteni a gép akuját, így a képeket már nem tudtam feltölteni a szgépre, így bár akartam, de ez a post mégiscsak kép nélkül marad.