Döbbenet, de április óta nem írtam. Még arra se vettem a fáradságot, hogy a nagy évfordulón, a 3. születésnapomon írjak ide. Elég kemény, de ez, mint az előző postokban is említettem már, megint csak jó jel, és jót jelent. Jól vagyok kisebb megfázásokat, fura, banális allergia szerű kiütéseket leszámítva. Ezeket általában elég hamar túl vagyok, szót se érdemes rájuk vesztegetni, ezért sem írok ezekről. Olyankor úgyis megpróbálok kicsit pihenni, utána meg vissza a pörgésbe.
Most se adtam alább, rengeteg mindent csinálok, főleg azokat amiket eddig is. Sokat dolgozom az IAESTE Hungarybe, az országos marketing koordinátori pozíciót is elvállaltam, így jó sok időmet leköti már, az egyetem mellett. Az egyetemet pedig még mindig csinálom, a 2 év kihagyáson kívül is nagyon csúnyán le vagyok maradva, igaz a szünet előtt és után se voltam a toppon, szóval a 100%-tól nagyon messze volt a teljesítményem. Most érzem vhogy úgy, hogy így visszarázódtam, és előző félévben már tényleg tudtam gőzerővel csinálni a dolgokat, és teljesíteni, remélem ez csak egyre jobb lesz. Szép lassan, de csak meglesz az a programozói diploma :) De ezek mellett, amikor van lehetőség persze a Bátor Tábornak is segítek sokat, ott is önkénteskedem. Nagyon jó csapat gyűlt össze, sokakkal naponta beszélek, remek egy közösség.
De persze a postot nem ezek miatt kezdtem most el, hanem egy még klasszabb dolog történt. Hat éves korom óta először, hivatalosan se kell több antibiotikumot szednem. Eddig sajnos volt egy, amit mindig kellett profilaktikusan, de eljött az az idő, mikor ezt is magam mögött hagyhatom. S mivel én nem nagyon számítom gyógyszernek, a bár bogyó alakú, de vény nélkül kiadott szereket, így kijelenthetem, hogy nem kell több gyógyszert szednem állandóan! Ami azért elég nagy szó, s volt idő mikor nem hittem volna, hogy ez is eljön...