Mint említettem, nagy szerencsém volt, hogy ma tudtam elmenni a tüdőgyógyász Professzor Úrhoz kontrollra, mert ma volt a tüdőtranszplantációs ülés is. Így délelőtt volt egy gyors rutin körvizsgálat: röntgen, légzésfunkció, vérvétel, vérgáz. Professzor Úr meg is nézte a leleteimet, és ő is úgy találta, hogy javult a helyzet szépen, egész meglepő mértékben. De Ő úgy gondolta, hogy mivel ez ettől még nem gyógyult meg, és az esetleges későbbi fertőzések tovább ronthatják. Így inkább most transzplantáljanak meg mikor jó fizikai állapotban vagyok, ne mikor már nagy baj van. Valóban a jelenlegi immunszupresszív állapotom (gyógyszerekkel gyengített immunrendszer), alkalmas lenne az új tüdő befogadására is, és akkor nem kellene esetlegesen újra egy ilyenen átesnem, meg lenne egy füst alatt. Ezek után jött délután a transzplantációs bizottság véleménye. Sajnos nem voltam benn mikor megvitatták, engem csak az "ítélethirdetésre" hívtak be. A Bizottság Elnöke elmondta, hogy a bizottságnak egyhangúan az a véleménye, hogy a csontvelő-transzplantáció olyan nem várt jó eredményeket hozott a tüdőmben is, hogy most úgy néz ki tud ez javulni. Ez természetesen azt nem jelenti, hogy meggyógyul, de javulhat, ezért úgy néz ki, nincs szükségem a tüdő-transzplantációra egyelőre. Természetesen nagyon feldobott a hír, ez volt az amire vártam, nagyon örülök, hogy ők is így gondolják, és ezt a kérdéskört végre felfüggeszthetjük. Természetesen tartom Velük majd még a kapcsolatot, de ezt csak kontroll céljából.

Utoljára már majdnem egy éve jártam abban a kórházban, és most meglepődve tapsztaltam, hogy mennyit fejlődtek ez idő alatt. Nem egy, hanem 3 új gépet is láttam, méghozzá nem is akármilyeneket. Új röntgengépet kaptak, (jó kis canon :)) ezenkívül úgy láttam a légzésfunkciógép és a vérgáz megállapításához szükséges masina is új. Ezen kívül kaptam egy átfogó számítógépes rendszert a felvételhez, így becsekkolás nélkül már nem is fogadják az embert egy-egy vizsgálaton. Szóval fejlődtünk szépen!

A maszkom és a kesztyűm jól összezavart mindenkit, azt gondolták tüdőtranszplantált vagyok, mindenkit fel kellett világosítani, hogy nem éppen. Nagyon mókás volt még az is, hogy a legtöbb orvos, akik jöttek-mentek a folyosón, úgy érezték, hogy nekem köszönni kell (talán a maszk miatt), így nem győztem mindenkinek visszabiccenteni :)