Eltelt az első hét az egyetemen. Az órarendemmel még mindig vannak gondok, de nagy ímélezésben vagyok a tanulmányi osztállyal, úgyhogy megoldjuk. Jó volt végre visszamenni, és nem csak az egyetem jutott ki erre a hétre, de több más program is alakulni kezdett. Például a Bátor Tábornak segítek a honlapjuk optimalizálásában, az első találkozó már meg is volt, de ez még egy hosszú folyamat. Igazán megtisztelő, hogy nekik dolgozhatom, és nagyon örülök neki, hogy kamatoztatni tudom a tudásomat. Ezen kívül a Primer Immunhiányos Betegek Egyesületének (a mellett, hogy fejlesztem a honlapot), lett február 28-ára egy programja, mégpedig a Ritka Betegségek Világnapja 2010 alkalmából. Itt bízom benne, hogy standdal is meg fogunk tudni jelenni, de ez a része még szervezés alatt van. Mindenkit várunk szeretettel. Valamint nem feledkeztem meg a Szent László Őssejt Alapítványról sem, aminek a honlapja fejlesztésébe ismét, és újult erővel belecsapunk.
Így vannak programjaim. De nagyon boldog vagyok velük. Rettentően jó érzés, hogy tudom újra csinálni, és nem csak valahogy eltelnek a napjaim, hanem ennyire hasznos és fontos dolgokban tudok segíteni. Valami ilyesmiről álmodoztam a boxomból, mikor csak az lebegett a szemem előtt, hogy érdemes meggyógyulnom, hisz annyi feladat vár még rám. Bizony, ezek azok a szervezetek akiknek nagyon szívesen segítek, mert úgy érzem, hogy a társadalom számára nagyon hasznos és nagyon fontos feladatot látnak el, és büszke vagyok rá, hogy ebben én is részt vehetek.
