Immunhiány

Hát ez a remek alkalom is eljött. Hiszen tegnap megvolt az utolsó ferezisem. Pénteken és szombaton kellett mennem (hiszen szombaton munkanap volt, és szegények benn voltak). Pénteken pedig elkezdtek tanakodni, hogy nekem kell-e még ez a kezelés egyáltalán, hiszen már fél éve nem szedek semmilyen immunszupresszánst (szteroid stb.), és akkor már valószínűleg ez sem kell. Sőt az sem elhanyagolható tény, hogy elég drága cucc, és többen állnak sorba (most is azért lett péntek szombat, mert elhalasztották, nem fértem be az eredeti időpontban). Így lehívták az orvosomat, és vele is megbeszéltük, kérdezte hogy vagyok, én mondtam, hogy minden rendben, így megszületett a döntés: szombaton kell utoljára mennem. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem. Bár így az 58. alkalom után már egész jó barátságba keveredtem az ottaniakkal, de a kezelés maga, annyira nem fog hiányozni. Már írtam róla itt, nem annyira vészes, de azért hiányozni nem fog.
Ezenkívül az egészségemet érintő dolog, túl sok nem történt szerencsére, egy-két kisebb megfázást, egyhetes levertségtől eltekintve. De hát ez mindenkivel előfordul. Most is sikerült kicsit megfázni, és aggódom is kicsit, nehogy elhúzódjon. Hiszen jövő hétvégén Bátor Táborba megyek, Tavaszi Évközi Programra, azaz TÉP-re. Utána pedig pár napra hazajövök a szünetben, és máris megyek vissza Tesó Táborba a tesómmal (:D ő is önkénteskedik már a Bátor Táborban egy ideje)! Nagyon boldog voltam, hogy beválogattak, így elég rosszul érintene egy betegség. De visszamegyek dokihoz, kapok vmi antibigyót, és volt nincs (legalábbis nagyon remélem :)).
Meg igyekszem minél hatékonyabban csinálni az egyetemet, több-kevesebb sikerrel. Lassan már szeretném befejezni. De sokat önkénteskedek, és ez sajnos sokszor megy a tanulás rovására, de mit csináljak, ha ezerszer jobban élvezem :) De próbálom megtalálni az egyensúlyt...