Bizony hazakerültem, végül tényleg elengedtek csütörtökön. Azóta vhogy viszont nem sikerült semmit se írnom ide. Gyorsan pótolom is hiányosságom. Kezdhetném úgy, hogy milyen rettentő jó volt végre újra itthon lenni, de ez nem teljesen lenne igaz. Persze, hogy örültem neki, de nagyon megterhelő volt, nevetséges, de az ember egy hónap alatt elszokik az itthoni élettől. Apróságok, napi teendők is nehézzé válnak, és csak lassan szokik vissza az ember.
Ez a kórház, meg alapból ez az egész transzplantációs dolog miatt most fel kell függesztenem az egyetemet. Ebben a félévben még regisztráltam aktív félévre, de erre a hosszú kórházi tartózkodásra való hivatkozással, írtam a dékán úrnak egy levelet, hogy ezt a félévet mégiscsak tegyük vissza passzívvá. Ma adtam le a kérelmemet a TO-n remélem elfogadják. A következő félévemet úgyis muszáj lesz passzívon tölteni. Ha nyáron pedig nem szedem össze eléggé magam akkor pedig egy újabb kérelmet kell írnom, de ez már igencsak a jövő zenéje. Először az egészség!
