Ma végre megkaptam az első kemómat. Azért végre, mert legalább mostmár tényleg elkezdődött az amiért itt vagyok. Engem a szokásosnál kicsit hamarabb beraktak a steril boxba, csak hogy lássák minden rendben van. Most minden oké, így lecsöpögött az első kemóm. Ez amúgy épp olyan mint egy sima infúzió, de jó korán bekötötték, én még aludtam, úgyhogy nem sokat vettem észre az egészből. Napközben viszont megfájdult a fejem, meg fáradtnak éreztem egész nap magam. Pedig 12 órákat alszom, igazán van időm kipihenni magam, mégis legyengít ez a sok gyógyszer. Leírnám miket kapok, de én se tudom pontosan. Adnak gomba elleni szert, vmit vírusok ellen, gyomorvédőt, meg egy gyenge nyugtatót, hogy tudjak pihenni és ne legyen bezártság érzésem. Hát igen, péntek óta be vagyok zárva 4 négyzetméterre, ez nem túl szívmelengető, főleg hogy itt leszek még kitudja meddig... másfél hónapig biztos. Igyekszem ebbe nem is nagyon belegondolni. A kaja kicsit normalizálódott, kezdünk kitalálni ezt-azt ami egész ehető marad a sterilizálás után is. Mindennek megváltozik az íze, de próbálok hozzászokni, mindenhez hozzálehet, ehhez is vhogy.
Itt benn nem sok izgalmas történik, már hajnalban felkeltenek egy vérnyomás meg hőmérésre, de persze utána mindig visszaalszom. Aztán mikor nagynehezen felébredek akkor szoktam kérni vmi reggeli félét. Napközben meg tv-zek, vagy egy jó nagy tv-m. Nah meg jönnek a látogatók, velük beszélgetek, csak jó hangosan kell mindent mondani, mert az üveg fal ugye köztünk van, kicsit nehézkes a kommunikáció. Ha meg megéhezek kérek vmit tápot, de csak amit már lesterilizáltak. Amit délig behoznak az is csak délutánra lesz kész, úgyhogy érdemes mindig jó előre kitalálni mit is akarok enni. Gépezni érdekes, nem gépezek sokat. Könyveim is vannak azokhoz se nyúltam még nagyon. A sok gyógyszer miatt eléggé fáradtnak érzem magam folyton, úgyhogy inkább pihenek sokat. Már röhögnek is rajtam, hogy hogy tudok ennyit aludni. Valahogy az megy rendesen.
