Ma volt az első fotoferezis kezelésem. Igen, igen ezt a korábbiakban csúnyán elírtam, mert rosszul értettem, de a kezelés valódi neve ez: fotoferezis. Gondolom tipikus eset, hogy az avatatlan fülek félreértik az új, számára ismeretlen szavakat, és próbálnak vmire asszociálni. Nekem is folyton utána kell néznem, mert különben nem érteném ezt a sok új fogalmat. Tehát a kezelés maga valóban nem volt egy túl invazív beavatkozás, az biztos. Szúrtak egy vénát, mert sajnos erre a centrális kanülöm nem volt jó, vmiért a gép nem szereti ezeket. Azután leginkább csak várnom kellett. Közben a vérem vándorolt a gépbe majd vissza belém, ezt párszor megismételve. Ilyenkor a szerkezet, egy szer és pár fizikai törvény segítségével, módosítja a T-sejtjeim, melyek a szervezet "felismeréséért" felelnek. Így az új immunrendszerem nem fogja idegenként látni a szöveteimet, és elmúlik a GVHD. A vérem kicsit kevés illetve sűrű volt, úgyhogy szorongatnom kellett egy labdát, de legalább addig sem unatkozott az ember :) A tanulság az, hogy zenét vinnem kell magammal, unaloműzőnek. Mivel két egymást követő napon kell menni, így holnap is teszek egy jó korai látogatást ott, már 8-ra ott kell lennem.