Megtörtént az, ami eddig az életembe még sose fordult elő, nem tudtak megszúrni. Pontosabban ez úgy nézett ki, hogy ma voltam másodszorra ferezisen és nem sikerült vénát találni. A vénába magába sikerült beletalálni, a tű is benne volt, a só is szépen ment bele, de vissza nem adott vért, szinte egy csöppet se. Ne kérdezze senki, én se, nővérek se tudják, hogy ilyen, hogy a fenébe lehet, de az egész osztály végigpróbálkozott rajtam és semmi. Mindez 3 órán keresztül ment, akkor érkeztünk el oda mindannyian, hogy nah jó ennyi volt, ez ma már tuti nem fog menni. Azért kínos ez az egész, mert az első kezelés tegnap megtörtént, (bár már akkor is nehézkes volt a tűszúrás), így viszont kimaradt a második fele, ami így keveset ér. A végső döntés az lett, hogy én hazamegyek, szépen kenegetem és nyalogatom sebeimet, és legközelebbre izmos vénákat növesztek. Közelebbről ez szerdán lesz, addigra kell összekapnom magam. Ha nem fog menni, akkor viszont vmi preparált vénában kell gondolkodni, mert a még mindig meglévő hickmann kanülöm erre nem alkalmas.
Úgy volt, hogy mindezek után még jön egy kontroll is, ami végül a Doktor Úr konferenciája miatt elmaradt. Ami nem is olyan nagy probléma, csak jó lett volna megtudni, hogy például a szteroidot, hogy szedjem tovább. Így marad a régi adag, hétfőn viszont egyeztetünk telefonon. A hőemelkedéseim is már egy jó ideje elmúltak, úgyhogy igazából (a hatszáz tűszúrási nyomot leszámítva) tünetmentes vagyok.
