Immunhiány

Még mindig itt vendégeskedem a csontvelő-transzplantáció gyerek osztályán az egyszemélyes kis kórtermemben. Nagyon jó itt, nem is panaszkodhatok, nem véletlenül vágytam én ide. Immáron másfél hete nem eszem semmit, csak vizet iszom. A hasmenésemet sikerült megfogni és ez nagyon klassz. Úgy néz ki hétfőn lesz egy újabb endoszkópia, ami sajnos elkerülhetetlen, de most is majd bódításban kérem, ami igazán megkönnyíti a helyzetet. Ez felméri majd, hogy milyen állapotba van már a belem, bízom a legjobbakban. Addig viszont marad a nulldiéta. Szerencsére a szervezetem nem mutatja, hogy éhezne, inkább csak a tudatom és az erőtlenség az ami ezt az érzetet kelti. Nem könnyű elviselni, hogy nem ehetek semmit, rég gondoltam ennyit kajára mint most. Valahogy hétfőig kellene kibírni, addig gyógyulgathat, regenerálódhat a belem. Persze akkor se fogok nagy hamburgereket magamba tömni, csak finom diétával indítunk: tea, keksz. De pillanatnyilag ez is nagyon jól hangzik. Jelenleg kétféle gyógyszert szedek szájon át amik segítenek a gyomromnak. Ezen kívül még kapok intravénásan is ezt-azt. Az idő az ami nagyon lassan telik, a szteroid miatt nem is alszom túl jól, de próbálom magam lekötni a tv-vel, látogatókkal, nettel. Szemem is szerencsére javulgat, még sokszor homályos és gyakran csöpögtetek bele cseppeket, de szépen alakul.