Igen, sajnos leginkább ott érzem magam, mint erre a legutóbbi bejegyzésemben is utaltam. Ezek az óvatos szteroidcsökkentések is eléggé megterhelik az ember szervezetét, és míg ki nem ürül a nagyobb dózis, elég durva fájdalmakkal jár. Főleg hajnalban fordult többször elő, hogy felébredek és órákig érzem azt, mintha csontfűrésszel vágnák a lábam mindenféle érzéstelenítés nélkül. Még a kórházban próbálkoztam, hogy kérek fájdalomcsillapítót, de cseppet se használt, pedig azt intravénásan kaptam, így itthon a tablettát már meg se próbáltam. És mivel a lábam fájt ennyire, előfordult, hogy bizony ágyba kértem a reggelit, gyorsan megettem és bevettem a gyógyszert, hogy elmúljon a borzalom, mert már nem bírtam lábra állni. Ezek a durvaságok azért szépen csökkennek, ahogy ürül a szer, és szervezet hozzászokik a kisebb adaghoz, de ezt át kell vészelni.

Ma volt fotoferezis is, ahol minden rendben lement. Kicsit sűrítettük is a kezeléseket, így most havonta kell majd mennem, ezt is azért, hogy minél gyorsabban el lehessen hagyni a szteroidot, ugyanakkor vigyázzunk a tüdőmre és a GVHD-ra. Ferezis után rögtön kontroll-on is voltam. Nagyon bíztatóak a dolgok. Mondtam, hogy a belem jól van, eszem szépen a megszokott transzplant utáni kajákat, nincs vele semmi gond. Vizesedek, gyenge vagyok, mint a harmat, meg voltak ezek a hajnali fájdalmak, de ezen kívül elvagyok. Így tovább csökkentettünk a szteroidon, kicsit bátrabban. Sőt a kanülömtől is megszabadultam, így már a "babácskámra" se kell vigyázni (jobb helyeken walkmannak hírják :D). A gyógyszerezésem pedig körülbelül ugyanott áll, mint a traszplant utáni 100 napban. Bízom benne, most gyorsabban túllendülünk ezen az egészen, hisz az immunrendszerem már ép, csak a szteroidot kell leépíteni. Kicsit tartok az éjszakától, hisz ismét erősebben elő fognak jönni az elvonási tünetek, de bekészítek magamnak egy fájdalomcsillapítót, ha megint kegyetlen éjszaka lenne, hátha használ vmit. Csak reggel tudjam összeszedni magam annyira, hogy eljussak a ferezisre.