Ismét eltűntem, ennek elég komoly okai voltak. Ugyanis egyik hajnalban elindultam a nagyvilágba, szépen felöltöztem utcai ruhába, a nővéreknek pedig azt mondtam, hogy lemegyek kávéért, ők meg nem állítottak meg, hisz ez nem egy zárt osztály. De nem jutottam sokáig, csak az épület előtti lépcsőig, ahol sikerült elesnem és onnan már nem tudtam felkelni. Egy Doktor néni talált rám, és mivel semmit nem bírtam neki mondani, ezért gyorsan körém csődültek és visszavittek az osztályra. Aztán egyik éjszaka fogtam magam és leestem az ágyról. A durva a dologban, hogy akkor se kiáltottam segítségért, csak feküdtem ott, míg rám nem találtak. Ja, és minden infúzió, injekció és egyéb ellen tiltakoztam. Hogy a centrális kanülömet (walkman, ill. a mostani neve babácska lett (nem én találtam ki :D )), hogyan kötötték be újra, azt már nem is értem. Szóval nem volt vidám az elmúlt másfél hét. Elküldtek CT-re meg MRI vizsgálatra, mert gombára is gyanakodtak, de mindkettő negatív lett. Sőt az MRI-re egy nagyon durván modern mentővel mentünk vasárnap, és annyira ráijesztettem az ügyeletes orvosra, hogy mentőorvost is kértek hozzám, és azonnal monitorra raktak. Így nagyon kényelmes körülmények között utaztam, végig nézhettem az összes értékemet, és hárman is körülugráltak. Hozzá kell tenni, hogy akkor már nagy volt a szám és jól éreztem magam, de aznap háromszor elájultam. Aztán kezdték elhagyogatni a gyógyszereimet, ami persze elég rizikós vállalkozás, de ki kellett deríteni, hogy vajon melyik okozza ezt az egészet. Egy ideig a bél GVHD is félő volt, így a szteroidot sem csökkentették, de most már azzal is csak 8 mg-nál tartunk, ami nagyon jó, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen alacsony. De persze, hogy ezt is ilyen radikálisan lecsökkentették, így az is félő, hogy visszajön a GVHD. A legvalószínűbb diagnózis viszont a TTP. Erre kezeltek is, 10 plazmaferezissel. Ezek alatt is nagyon zavart voltam, sajnos kellett kapnom nyugtatót, mert férfiasan bevallom sírógörcsöt kaptam mindig az elején. Hogy mitől, fogalmam sincs. Egy csomó emlék csak most kezd visszajönni és kérdezgetem a családtagjaimat, hogy ilyen meg ilyen tényleg volt-e. Sőt mióta elcsatangoltam és kétszer leestem az ágyról, a családom úgy döntött, amiért nagyon hálás vagyok, hogy mindig lesz itt velem vki. Azóta kaptam többször trombocitát és vérkészítményt. Gyógyszerekből sokat elhagytunk, illetve váltottunk, tulajdonképpen nem is tudom, miket kapok most.
Ahogy telt az idő, egyre jobban lettem, bár én ebből nem sokat érzékeltem, ezt is inkább csak elmesélések alapján tudom. Főleg, mert az első pár "zavart nap" teljesen kiesett, csak pár dologra emlékszem, meg ahogy mesélik dereng vmi, de csak álomszerűen. Mostanra már vmennyire tiszta a tudatom és kommunikálok rendesen az emberekkel, ugyanis az elején nem szóltam semmit, csak néztem arra, aki beszél, vagy épp minden szavát megismételtem. Bár a Nővérem valószínüleg annak sem örült, hogy hajnali háromkor a Hamilton-körről faggatom.
Ezeket elég durva leírni, főleg mert így utólag úgy néz ki, mintha teljesen meggárgyultam volna. De ezt az egészet az agyamban lévő apró erek ideiglenes elzáródása okozta, ami most megszűnni látszik. A TTP tüneti kezelése a 10 plazmaferezis volt, de hagytunk el jó pár gyógyszert, így most abban bízunk, hogy nem jön vissza ez az egész.
Többen, több helyen felköszöntöttek, mindenkinek nagyon szépen köszönöm, sokat jelent, hogy eszetekbe jutottam!