Immunhiány

Igen, a hazamenetel napja is eljött. Egyelőre nem szeretném elkiabálni, hisz hétfőn vissza kell még jönnöm kontrollra, de ha nincs vmi galiba, akkor ez végleges lesz. Így már össze is pakoltam a cókmókomat. Mindig meglepődöm, hogy ennyi idő alatt mennyi cucca összegyűlik az embernek.
Az agyam most is csak szép lassan tisztul, napról napra lett egyre jobb. Talán a tegnapi (csütörtöki), napot tudom elsőként megemlíteni, mikor belül sem éreztem magam zavartnak. A kifelé történő kommunikációmban ez már hamarabb megszűnt, de én a gondolataimban sokszor nagyon furcsán éreztem magam, mint aki nem tud rendesen, értelmesen gondolkodni. Furcsa élmény volt az egész. Sőt mikor igazán rosszul voltam, azok teljesen kiestek, csak elbeszélésekből tudom mi történt. Talán nem is baj, mindenesetre nem volt könnyű.
Bízunk benne, hogy a vérképem szépen a helyén marad, és akkor nagyon sokat léptünk előre a gyógyulásomat illetőleg. Hisz a fő immunszupresszánst teljesen elhagytuk, és a szteroid adag is elég kicsi, és ezek nem csak testileg könnyítik meg az életem (jóval kevesebb mellékhatás és szabály, mondjuk az evés terén, kell betartani), és lelkileg is hisz nem tűnik olyan messzinek és elérhetetlennek az, hogy újra felerősödjek, összeszedjem magam, és csinálhassam a dolgom, illetve azt amit szeretnék.
Jól tudom azonban, hogy az elkövetkezendő időszak sem lesz egyszerű, hisz az erősödés, és a kilók felszedése (amiért sokan irigyek rám, de higgyétek el, ez a véglet sem jó) sem lesz könnyű feladat, és hosszú időt fog igénybe venni, de bízom benne, hogy hamar eljutok odáig, hogy már nem csak ezekre kell figyelnem, hanem lesznek olyan lekötetlen energiáim, amivel a félbehagyott, elhanyagolt dolgaimat tudom folytatni.