Roham léptekben haladunk, nem győzöm kapkodni a fejem. Hétfőn, ahogy vártam megnyitottak. Meg is kaptam az első nem steril kórházi ebédemet. Előbb megkaptam, minthogy édesanyám ideért volna a friss otthoni húslevessel, úgyhogy belekajáltam. Hohó, milyen finom is a frissen főtt zöldség és galuska íze! Pedig igen egy kórházi levesről beszélek. Nem mertem sokat enni belőle, jól is tettem, mert bizony a hazai húsleves adag igencsak bőséges volt. Kaptam még vmi kórházi husit is csigatésztával, abból is megettem a húst, így igencsak bőségesen belaktam. Le is kellett pihenni ezután a kajamennyiség után :D . De estére megint nagyon megéheztem és kíváncsi voltam mit kaphatok. Pirítós volt májassal az ajánlat, amit én széles vigyorral fogadtam el. Nem is tudom mióta nem ettem májast, a jó ég tudja mi van benne, de olyan jóízűen befaltam, hogy csak nah. Este pedig az éjszakás nővér közölte, hogy reggel bejön és elzárja a kanülöm. Mondom tesssssék? Hát nincs már kiírva másnapra semmi infúzió, minek. Persze a walkmanom (maga a kanül) még megvan, de már nem vagyok pórázon. Viccelődtem is reggel, hogy nem félnek, hogy elfutok? Aztán a reggeli vizitnél mondták, hogy holnap már kimehetek a boxomból egy kicsit sétálni, persze csak maszkba meg köpenybe (védve a steril ruhám). Aztán jött a következő meglepetés, megtudtam, hogy a jövőheti hazamenetelem teljesen reális. Persze ennek nagyon örülök, de kicsit ijesztő is, hisz tudom, hogy otthon még hadiállapotok uralkodnak a felújítás miatt, és e miatt nagyon határidős lett minden. Ugyanis, erről még nem meséltem, egy transzplantált betegnek az otthonát fogadóképessé kell tenni. Ez annyit jelent, hogy ahol megfordulok, ott azért elég jól ki kell takarítani. A saját szobám és a fürdőszobát pedig különös alapossággal ki kell fertőtleníteni, kifesteni, csak annyi tárgyat bennhagyni amennyi feltétlenül szükséges, hisz az első időben naponta kell takarítani. Mi ezt megspékeltük egy kis felújítással, úgyhogy lényegesen több dolgot kell elintézni, összehangolni. Szóval nem egyszerű, és nekem csak az idegeskedés marad, hisz hajtana, hogy én is csináljam, segítsek, de be vagyok zárva, meg amúgy se segíthetnék. Rossz a tehetetlenség. De tudom, hogy a családom mindent megold, úgyhogy nem lesz baj, és mire hazamehetek minden ragyogni fog :) Sok puszi nekik!
A mai kaja már nem volt olyan kecsektető. Reggelire is májkrémet hoztak, amire én ébredés után rá se tudok nézni. Úgyhogy visszanyúltam a jól bevált steril nutellás szenyámhoz, amit majd nem sterilizálva majd meg se ehetek egy jódarabig. Ebédre otthonról megint kaptam egy jó kis tartalmas levest, azzal el is telítődtem egy jóidőre, úgyhogy nem kellett ránéznem a kórházban kapott fura ebédre, ami máj volt krumplival, és elég bizarul festett. Most, hogy így felsoroltam feltűnt, hogy vajon mér tömnek folyton májjal? Lehet csak véletlen. Aztán délután ráfanyalodtam a kekszeimre, meg egy kis bébitápra, úgyhogy azt ettem. Gyorsan megeszem még a kekszeim, mert otthon nem nagyon lehet majd, mert nem ehetek olyat ami mogyorót tartalmazhat, ezt meg szinte minden kekszre meg csokira ráírják. Nagyon furcsa lesz, mert mostanáig szinte ezeken éltem. Jól meg fog változni a repertoár, de nagyon kibővül, és sok finomságot ehetek majd, ami nagyon jó lesz végre. Már el is kezdtem magamnak írni, hogy mik azok amiket szeretek és meg is ehetem. Itt már jól kialakult szokásom van mindenre, de hazamenve minden felborul, és még sok a bizonytalan pont, de majd kialakul újra minden. Főleg az lesz fura, hogy nem kell mindennek sterilnek lennie...
