Voltam a tüdő transzplantációs bizottság előtt hétfőn. Elráncigáltak pedig oxigénre szorultam, de csak “pofavizit” volt, túl sokat nem tudtam meg a dolgok menetéről. Egy vmit mégis, mégpedig, hogy mégiscsak a csontvelő transzplantáció lesz előbb.
Másnap bejött az orvosom a kórtermembe, hogy most beszélhetünk, kérdezzek. Persze ilyenkor az ember rögtön leblokkol, és semmi nem jut eszébe. Nem túl sok értelmes kérdés jutott eszembe. Megtudtam, hogy azért kell előbb a csontvelő transzplantáció, mert a tüdő után túl nagy lenne a fertőzésveszély. Időpontokban nem jutottam előrébb, de lehetséges, hogy a csontvelő már egy hónapon belül meglesz. Ami nagyon jól hangzik, bár a karácsony veszélybe kerül, persze tudom, most az a legkevesebb. Hogy addig itt kell e maradnom azt még nem lehet tudni, legalábbis nekem erről még semmi biztosan nem mondtak. Viszont rettentő sovány vagyok, ezért úgy döntöttek, intravénásan is táplálnak. Kaptam nagy zacsiba ilyen fehér lötyit. Ezt viszont valószínüleg kell kapnom egy darabig, hogy megerősödjek, úgyhogy a hazamenetelem, nem holnap lesz…
Most már egy hete és egy napja vagyok itt benn. Tegnapelőtt úgy éreztem, hogy kicsit leveszem az oxigént, megpróbálom, hogy megy a nélkül. Nos hát nagyon jól! Azóta eltelt két nap, és még északára se vettem vissza. Úgy néz ki jól reagáltam az antibiotikumra, amit kaptam intravénásan, és annak köszönhetően, az infekció mólóban van, ezért az oxigén se kell már. Nagyon jó érzés.
Egy hét az bizony már sok idő… Már annyira rosszul sem vagyok, így elkezdtem unatkozni. Remélhetőleg kapok ide bentre mobil internetet. Unaloműzőnek nagyon jó lenne. Eddig csak nővérem hozott be nekem dvd-ket, azokat néztem unalmamban. De a net sokkal jobb lenne, tudnék beszélni barátaimmal. Sokan nem is tudják, hogy kórházba vagyok.
