Régóta nem írtam. Ennek egyszerű oka az, hogy azóta nem történt nagyon semmi, és nem is tudtam meg újat. Ma viszont írok, mert voltam a PIBE közgyűlésén. Erről a beteg egyesületről már írtam korábban. Megbeszéltünk, megszavasztunk pár dolgot. Valamint elkészült a szórólapunk, a szponzorunk állta a költségeket és egy nyomdában kinyomtatták. Ez nagy előrelépés, hisz az egyesület egyik fő célja az információ terjesztése ezzel a betegséggel kapcsolatban. Főleg orvosi rendelőkbe szeretnénk eljuttatni, hogy minél több ember hallhasson erről, mert a fő baj ezzel az immunhiányos állapottal az, hogy nem ismerik fel időben, nem jutnak el a páciensek időben megfelelő szakemberhez. A szórólap hamarosan felkerül a honlapunkra is: http://www.pibe.hu .
Az egyesületnek tagja a csontvelő-transzplantációs osztály egyik orvosa is, úgyhogy megkérdeztem, lehet-e vmit már tudni a dologgal kapcsolatban. Így felvitt az osztályra és egy rövid ideig tudtam is beszélni az egyik orvossal. Ő elmondta, hogy 80%os pontossággal már van számomra hivatalosan is donor, de a transzplantációs bizottság csak akkor bólinhat rá hivatalosan is, ha ez már 100%. Sajnos sietni kellett úgyhogy nem sokat beszélhettünk, de említette, hogy még sok dolog meg kéne beszélnünk, mérlegelnünk kéne, úgyhogy egy alkalmasabb időpontban hívjam fel, és akkor majd tájékoztat. Hát ez is több a semminél, de reménykedem benne, hogy legközelebb már vmi időbeli közelítést is megtudhatok, hisz ezek a legnagyobb kérdések most.
Egyébként itthon vagyok, a tavaszi félévet is passzívra tettem, úgyhogy egyetemre se járok. Próbálok lelkiekben is meg fizikálisan is felkészülni a transzplantációkra. Testileg leginkább azzal, hogy próbálok sokat, egészségesen, és normálisan enni. Sikerült is felszednem pár kilót, jó a tendencia. Lelkileg pedig azzal, hogy a kórház óta eljárok pszihológushoz. Erről azt hiszem eddig nem tettem említést. Még a kórházban úgy gondoltam, hogy ez a két traszplantáció, meg dúrva rosszullétek nekem már sok, úgyhogy egyszerűen szóltam a kezelőorvosnak, ő pedig hozott nekem egyet a kórházból. Tehát azóta is hozzá járok, elkezdtem egy autogén tréninget. Ez arra jó, hogy jobban tudjam uralni a testem, ha akarok meg tudjak nyugodni, lazítani. E mellett persze sokat beszélgetünk is a betegségemmel kapcsolatos dolgokról. Úgy érzem, jó, használ, érdemes járnom.
