Hát kidobtak. Ma reggel megjött a visszaigazolás a csontvelő-transzplantációs központból, és mivel a donoromnak vmi dolga van, elutazik, így hiába vagyok jobban, elhalasztották. Úgyhogy nem is nagyon lacafacáztak velem, közölték, hogy hazamehetek, pakolhatok, mindjárt megkapom a zárójelentést. Így összecuccoltam, és hazahoztak, már itthonról írok.

Közbe amúgy szép lassan levetettem láncaim, szépen szaturáltam oxigén nélkül, pulzusom is rendben volt, úgyhogy már csak a két infúziót kaptam. Tegnap estére már az is elmaradt, folyosóra is kimehettem. Persze nagyon óvatoskodva, a sok gyógyszer napokig tartó fekvés kimerített annyira, hogy alig álltam a lábamon, de már elvagyok. A fejfájás sem szűnt meg teljesen, ha sokat ülök, kicsit sétálok, akkor még meg szokott fájdulni, de ez abszolút viselhető mértékben. Tényleg jó sok féle-fajta gyógyszert kaphattam, mert még mindig érzem a számban ezt a rossz gyógyszer ízt. Ez amúgy egy megszokott dolog, hiába intravénásan kap az ember antibiotikumot, érez a szájában egy jellegzetes ízt pár órával utána. De én most több mint egy napja semmit nem kapok...

Most akkor a program arra módosult, hogy jövő hét kedden, 21-én fogom megkapni a centrális vénámba a kanült. Ez amúgy komolyabb dolog mint egy sima kanül. Helyi érzéstelenítéssel egy centrális vénába, ez közel van a szívhez, szúrnak egy kanült. A cső vége pedig a vállam közelében fog kijönni. Ez bár félelmetesen hangzik, épp annyira fájdalommentes lesz mint egy sima kanül, csak az a hatalmas előnye, hogy ezt sokkal ritkábban kell cserélni, nem megy tönkre, hónapokig megvan. Ez fontos olyankor mikor akár egy egyszerű tűszúrás is fertőzésveszélyt jelenthet. De megkapom és utána mehetek is haza. Egészen péntekig, amikor remélhetőleg most már végleg befekszem és végig is csinálom az egész transzplantációt. Maga a transzplantáció időpontja megint képlékeny, május első napjaiban lesz vmikor. Ez főleg attól függ megint, hogy mikorra ér ide a csontvelő.

Furcsa úgy itthon lenni ilyen hirtelen, hogy az előző napokban még egy boxban feküdtem és csak maszkban meg köntösben jöttek hozzám a látogatók, most meg itthon ülök mintha mi sem történt volna. Vigyázok is magamra, nehogy összeszedjek vmi fertőzést, most aztán nagyon nem hiányozna. Szóval most az izgalmak után egy újabb erőgyűjtés, éhezés után meg hízókúra vár rám itthon.