Megérkeztünk. Ez itt a mélypont. Legalábbis, most az utóbbi időkre nézve biztos. Repes a szívem, ha arra gondolok, hogy végre megszabadultam a szteroidtól, de sajnos pontosan tudom, hogy épp e miatt érzem ilyen cefetül magam. Igyekszem hamar túllenni rajta, és próbálom lekötni magam olyan dolgokkal, mikor kevésbé érzem a mellékhatásokat. Ez főleg filmnézés, az foglal le a legjobban. Külömben meglehetősen fájnak a végtagjaim, és baromi fáradt vagyok, de aludni nem igazán tudok, csak forgolódom. Szóval nem túl vidám, de tudom, ez csak idéglenes, és utána lényegesen jobb lesz, és ez erőt ad. Nem emlékszem ez milyen hosszan húzódott el annó, de nem adok neki sok időt, mert dolog van. :)