Két hete kezdődött, hétfőn, hogy belázasodtam. El is mentem gyorsan a háziorvoshoz, nem festettem túl jól, így kaptam antibiotikumot. Utána még muszáj volt másnap is bemenni a suliba, mert zh-m volt, de a következőt már lemondtam, mert nagyon rosszul voltam, nem múlt a lázam. Ez tartott egy egész hétig, hiába az antibiotikum, a lázcsillapító mindig csak ideiglenesen vitte le a lázam. De sajnos nem vettem véresen komolyan, meg sok dolgom volt az egyetemen az utolsó előtti héten, így nem ültem végig otthon. De mivel következő hétfőre, szinte semmi nem változott, így elmentem ismét a körzetihez, meghallgatott, és mondta, hogy tüdőgyulladás gyanú, mennyek be a kórházba. Így felkerestem kezelőorvosom még aznap, és aznap már benn is feküdtem. Igaz a tüdőgyulladás nem igazolódott, bár lehet az jobb lett volna, hisz azt tudják kezelni. Kaptam többféle antibiotikumot, még gombaölőt is. Doktor Úr azt mondta, hogy hát egy pár nap, azonban ezekre az erős gyógyszerekre se nyekkent meg ez a nyavaja. Ezért vagyok még mindig itt. Azóta változtattak egyszer gyógyszereket, teljesen másféle kezelést kapok, de a lázaim csak nem múlnak. Sőt tegnap éjjel nem tudtam aludni, olyan erős légszomj gyötört. Reggel aztán szóltam, hogy ez a helyzet, nem is volt rendjén a szaturációm, s így felraktak oxigénre is. Hát most így állunk, négyféle antibiotikumot kapok, kettőt szájon át, kettőt intravénásan, kapok e mellé még gombaölőt, és immunglobulint is, hogy erősítsék az immunrendszerem. Meglátjuk, egyelőre nem kezdtem drasztikus javulásba, csak stagnálok, meg néha rosszabb egy-egy gyógyszertől, így azokkal is csínyán bánnak. Amitől pár napja rosszul lettem, annak az adagját megfelezték, így már tűrhető.
Viszont a szép új épületbe vagyok, elég komoly kis egyágyas szobám van, szépen felszerelve vadi új cuccokkal. Lőttem is egy képet róla. Annyira új osztály, hogy a nővéreket se ismerem, de kezdünk megismerkedni.
